A tökéletes válasz(tás)

Amikor döntési helyzetbe kerülünk és változtatnunk kell az életünkön, akkor egy-egy adott helyzetben teljesen másként hozunk meg döntéseket. Egy-egy helyzetben teljesen más kilátásokat, teljesen más összefüggéseket élhetünk meg, másként értékeljük a prioritásokat, másként az értékességet, másként az eredmény jóságát. 

Neked mi pörög végig az agyadban, amikor belépsz egy számodra ismeretlen helyzetbe és újra kell gondolnod a válaszlépéseidet? Hogyan döntesz, hogyan választasz a kínálkozó lehetőségek közül? Milyen szűrőkön keresztül látod a kínálkozó lehetőségeket?

Valójában a történet tényleg onnan indul, hogy látjuk-e, hogy mi alapján hozzuk meg a döntéseket és egyáltalán látjuk-e a szembe jövő lehetőségeket? Ha pedig nem látjuk egyiket vagy másikat, hogyan lehet kézzel foghatóvá tenni a döntéseink prioritását egy változási folyamatban?

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is fontos, hogy átlássuk, hogyan születnek a döntések, hogyan jutunk el a megoldásunkig.

Tegyük fel azt, hogy végtelen számú lehetőséggel állunk szembe és ebből egy választás lesz majd az "igazi". Legalábbis úgy gondoljuk, hogy az egy az igazi és a tökéletes. Amikor elindulunk a mérlegelések hálójában, akkor valamilyen prioritások mentén gondoljuk végig a számunkra járható, elfogadható megoldásokat, mígnem a kör leszűkül az Egyre. Lehet nem is tudatosan, de valahogy az alábbi gondolatok mentén jutunk el a megoldásig:

• milyen információk találhatóak a kapcsolatrendszerünkben az adott döntéssel kapcsolatban,
• milyen képességekkel rendelkezzünk most és mire érzünk ambíciót,
• milyen erőforrásokkal rendelkezünk és meddig tartanak ki ezek az erőforrások,
• mennyire merünk kilépni új és ismeretlen területek felé,
• mennyire van lehetőségünk kockázatot vállalni,
• mennyire vagyunk elégedetlennek a jelenlegi helyzettel,
• mennyire ismerjük fel és fogadjuk el saját értékeinket,
• mennyire merjük kockára tenni, esetleg feladni a jelenlegi kapcsolódásainkat a jövőbeni választásunkért,

Amikor végtelen lehetőségekről beszélünk, ekkor ezek a szűrők fogják meghatározni azt, hogy mi lesz számunkra majd a megfelelő döntés.

Azonban van egy különleges folyamata a változásoknak. Annak függvényében, hogy milyen messzire távolodunk a jelenlegi komfort zónánktól, egyre több és szélesebb tapasztalatot szerzünk, ezért egyre több választási lehetőség jön velünk szembe. Vagyis a tapasztalatok újabb dimenziókat nyitnak a döntési helyzetekben. A sok kérdés között, a tapasztalati tudást. Ha pedig nincs saját tapasztalat, próbáljuk azt a kapcsolatrendszerünk mentén megismerni. Kérdés, hogy kinek a tapasztalataira alapozunk és kiét hagyjuk figyelmen kívül - és mindezt miért.

Ha mélyebbre ásunk a döntésekben, akkor érzékelhető, hogy a félelem oda köt a komfort zónához. Jól mozgunk benne, kiválóak lehetünk egy adott körön belül, de mindennek a hátránya, hogy ki sem tudunk belőle lépni. A vágy ugyanakkor egyfajta hajtóerő, amely képes túllendíteni a nehézségeket.

Amikor valamilyen változásban vagyunk, kétféle hanggá válik szét a visszajelzések köre. Az egyik visszafelé húzna és azt sugallja, hogy a meglevő alapok mentén hozzunk meg döntéseket. Azok, akik pedig már túl vannak a változással járó félelmeken és kételyeken, bátorítanak arra, hogy próbáljuk ki a határainkat.

Nincs jó vagy rossz döntés. Mindig tökéletes lesz az a döntés, amelyhez eljutunk végeredményként Ott, akkor egy számunkra bejárható priortás mentén hoztuk meg a végső döntést. Azonban jó tudni, hogy soha nem egy választási lehetőségünk volt, hanem a végtelen választások közepette a saját prioritásaink és szűrőink hozták meg a megfelelő választ.

Van egy érdekes fordulata a "végső" választásnak. Valahogy úgy vagyunk behuzalozva, hogy választás után igyekszünk felhozni minden olyan támogató gondolatot, amely alátámasztja a választásunkat és elvetni minden mást, amely más alternatívák kimenetét tartanák jobbnak. Ha nem így tennénk, akkor nagy valószínűséggel a választásunk ideiglenes lesz és előbb utóbb elkezdjük újra gondolni a lehetőségeinket. Ha nem indulunk el valami más megoldás mentén, akkor pedig egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat az általunk korábban választott helyzetben. Egészen addig, mígnem ki nem provokálunk egy olyan helyzetet, amely lehetővé nem teszi az új választási helyzet létrejöttét. Vagyis megteremtjük az újraválasztás lehetőségét. Erre szokták azt mondani, hogy "én nem tehetek róla". Valójában azonban igen. Nem tudtuk elfogadni végérvényesnek a döntésünket, de kilépni sem akartunk belőle. Így hát teremtettünk egy olyan helyzetet, amelyben nincs más lehetőség, mint újra rendezni a helyzetet. 

A választásaink addig és addig futnak, amíg valamilyen formában el nem fogadjuk, meg nem találjuk a "tökéletes" megoldást.

Persze az első gondolat az, hogy mi van ha rosszul választunk. De annál sokkal izgalmasabb, hogy mi van akkor, ha túl jól választunk. Például kockázatvállalóan rálépünk egy olyan útra, amely messze meghaladja a jelenlegi anyagi forrásainkat, kompetenciáinkat, lehetőségeinket. A lehetőség adott, ki mertünk lépni a komfort zónából, kérdés, hogy az eredmény mennyire hozza meg hosszú távon azt az állapotot, amikor azt érezzük, "igen, ez az enyém", "megérkeztem", "ezt kerestem". Vajon mi történik akkor, ha jóval nagyobb csomagot veszünk magunkra, mint amit elbírunk? A lehetőségek száma nagy, és sikerült is jó lehetőséget választanunk, a kérdés az, hogy

• elbírjuk-e a választásunk terhét, illetve
• meddig bírjuk cipelni azt a terhet?

És hogy a téma utolsó szálát is felhozzuk, talán még egy utolsó kérdés,

• vajon mennyi ideig fogunk tudni együtt élni a választásunkkal, illetve
• milyen lehetőségeink vannak onnan a továbblépésre?

Visszatérve a kezdő gondolathoz, alapvetően 12 olyan kérdést érdemes feltenni egy változási folyamatban, egy döntési helyzetben, amely segít megérteni a választási lehetőségeinket:

• a kapcsolatrendszeredben milyen információk vannak, amelyek segíthetnek a választásban?
• milyen képességekkel rendelkezel most és mire érzel ambíciót az új utadon?
• milyen erőforrásokkal rendelkezel és a döntésed hogyan hat az erőforrásaidra?
• mennyire mersz kilépni új és ismeretlen területek felé?
• mennyire van lehetőséged kockázatot vállalni?
• mennyire vagy elégedetlen a jelenlegi helyzeteddel?
• milyen értékrendi elemek fontosak számodra, amelyek befolyásolják a döntésed?
• mennyire mered kockára tenni, esetleg feladni a jelenlegi a kapcsolódásaidat a jövőbeni választásodért?
• elbírod-e a választásod érzelmi, anyagi, erkölcsi, kapcsolati, tudásbeli terheit?
• meddig vagy hajlandó cipelni a választásod terheit?
• mennyi ideig fogsz tudni együtt élni a választásoddal és annak következményeivel?
• ha újra választanod kell, merre lesz lehetőséged tovább lépni?

A lehetőségeinket nem csak az befolyásolja, hogy milyen kérdéseket teszünk fel, hanem az is, hogy milyen sorrendben tesszük azt. Hiszen a végtelen lehetőség közül a kérdésekre adott válaszok mentén szinte tölcsérszerűen választjuk le a lehetőségeket. Ha más sorrendben tesszük fel a kérdéseket, más eredményekre jutunk.

Érdemes kipróbálni....