Ambíciótól az önazonosságig - hogyan formálnak a krízisek vezetővé
Képzelj el egy sikeres vezetőt, aki egy sikeres szervezet élén áll. Vajon milyen utat járt be, hogy azt gondold, ő egy sikeres vezető?
Ez a vezető fiatalabb éveiben tele volt ambícióval, megvalósításra váró ötletekkel. Látták benne a potenciált, ezért lehetőséget kapott, hogy vezető legyen. Úgy érezte, kész a vezetésre.Az asztalán tornyosuló javaslatok azonban akkor, ott rádöbbentették, hogy a vezetés többről szól, mint döntések, stratégiák és eredmények. Egy fejlődési úton indult el, amely a megélt krízisek mentén kezdett el kibontakozni.
Kezdetben a kezdő vezetők lelkesedése jellemezte. Idővel azonban rádöbbent, hogy jóval szélesebb területen kell összefognia a szervezetet, és az emberek már nemcsak szakmai választ, hanem jövőképet és biztonságot is várnak tőle. A döntési helyzetek megmutatták, hogy a vezetés nemcsak előrevivő ötletek megvalósításáról szól, hanem régi problémák folyamatos kezeléséről is. Hogyan lehet egyszerre lendületet adni a szervezetnek és kezelni a szervezet visszahúzó problémáit? Vajon mire fókuszáljon – a jövőre vagy a jelen kihívásaira?
A döntések mentén azt élte meg, hogy túl széles az a terep, amelyen döntéseket kell hoznia. Kinek adhat át felelősségi köröket? Kiben bízhat? Vajon mit veszíthet, ha kienged a kezéből területeket, és mit nyer, ha több szabadságfokot kaphatnak a kollégák a munkájukban?
Vezetőként egyszerre számos szerepet kellett betöltenie: vezető,mentor, döntéshozó, kolléga, üzleti partner, családtag. Jobb esetben ezek azonos súlyúak voltak, azonban olykor azt érezte, hogy az üzleti érdek és a személyes nézőpontok ellentétben vannak egymással.
Vajon mennyire maradhat önmaga a vezetésben és mennyire kell számára idegen, nem komfortos szerepeket is kiépítenie magában? Mennyire tud azonosulni azokkal?
Az idő egy új vezetői dimenziót is hozott. Az idő távlatában halmozódó sikertelenségek mentén elkezdett megkérdőjeleződni a vezetői képessége, a döntései helyessége. Az, hogy hogyan kezelte a kudarcokat és hogyan dolgozott azzal szervezeti szinten. Vajon hogyan hatott a szervezetre az, ahogy ő maga kezelte a sikertelenséget?
Végül pedig elkerülhetetlen útja a vezetővé válásnak, amikor azzal szembesült, hogy amit az évek alatt felépített, már nem szolgálja a szervezet jövőjét. Vezetőként felismerni, hogy a megszokott irány már nem elég, talán a legnehezebb felismerés. Vajon képes-e elengedni az idő közben elavult szemléletet? Felismeri-e, hogy saját magának miben kellene változnia, hogy a szervezet tovább fejlődhessen?
Vezetőként jó megélni a sikereket, azonban a vezetőt leginkább a krízisek mentén megszerzett tapasztalatai határozzák meg. Ahol felismerte saját értékeit, határait és képességeit. Ezen az úton segíthet a szupervízió.
Szupervíziós kérdések
Melyik vezetői fázisban vagy?
Hogyan élted meg a fejlődési kríziseket?
Hogyan dolgoztad fel a krízisek tapasztalatait?