Az önreflexió szerepe a vezetőfejlesztésben
Mikor érezted utoljára, hogy valami új ismeret gyökeresen megváltoztatta a gondolkodásmódodat?
Az önreflexió – az a képesség, hogy tudatosan megvizsgáljuk saját működésünket, gondolatainkat és érzéseinket – a tanulási folyamat kulcspontja. De miért olyan fontos ez a vezetői fejlődésben?
A tanulás nem csupán új ismeretek megszerzése. A valós tanulás akkor kezdődik, amikor
- elgondolkodsz azon, hogyan illeszkednek az új ismeretek a meglévő tapasztalataidhoz,
- szembesülsz azzal, hogy egyes régi mintáid már nem szolgálják a céljaidat,
- hajlandó vagy változtatni a hozzáállásodon vagy döntéseiden,
A vezetési modell fejlődése kritikus a szervezet fejlődése szempontjából. Azonban egy új vezetési modellt nem lehet egyszerűen "megtanulni" – az adaptálás önreflexiót igényel. A tanulási modellek, mint például a Kolb tanulási ciklus, segítenek megérteni ezt a folyamatot.
David Kolb tapasztalati tanulás modellje szerint, többféleképpen viszonyulunk az új ismeretek befogadásához. Van, aki szívesebben kísérletezik, van, aki a tapasztalatok vagy megfigyelések mentén éli meg az új tudást, és van aki elméleti modellek mentén.
A tanulási modellekre alapozott szupervízió abban segít, hogy kérdések mentén vezesse végig a vezetőt a saját megélésein. Minél magasabb vezetési szinten van a vezető, annál elvontabb és komplexebb tématerületekkel kell foglalkoznia. A szemlélete a gyakorlati, tapasztalati megközelítésektől egyre jobban tolódik a koncepcionális, felfedező szemlélet felé.
Például ha a vezető szembe kerül egy ismeretlen vezetési helyzettel, akkor először elhelyezi a megélést az eddigi tudása mentén. Majd a szupervízió során elkezdünk új fejlődési dimenziókat vizsgálni, abból a fejlődési lehetőségek konklúzióit levonni. Az új meglátásokat visszaviszi a gyakorlati környezetbe és a megélések alapján folyamatosan finomítja a problémához való kapcsolódását. Egészen addig, amíg meg nem találja a számára, a szervezet számára megfelelő megoldást. Vagyis azon kívül, hogy új megközelítéseket kapott, feldolgozza azt is, hogy az új nézetek milyen tapasztalatokat hoznak számára. Végeredményben pedig eldönti, hogy mennyire alkalmas az új megközelítés a további működéséhez.
Valójában a tanulási folyamatok többségében ez az önreflektív folyamat marad el. Megnézni, hogy az új irány hogyan illeszkedik a mostani helyzethez, megnézni, hogy annak milyen lehetséges vetületei vannak, megtapasztalni, hogy a saját környezetben mennyire életképes az a tudás, amit elsajátított a vezető. A szupervízió abban segít, hogy ne egy sablon vezetési modellt vegyen át a vezető, hanem megfejlődje azt a modellt, amely valóban illeszkedik a vezető, a szervezet sajátosságaihoz.
Ez a tanulási modell nem egy lineáris folyamat. Cirkuláris, minden lépésében önreflektív és igazító, hogy az új ismeretek ne csak felszínes tudássá váljanak, hanem valóban átformálják a vezető gondolkodását és működését.
Neked milyen a tanulási modelled?