Az összeomlás határán – egy lépés a mélyen túl
Képzelj egy szervezetet, amely dinamikusan fejlődött az elmúlt években. Határozott és céltudatos vezető állt az élén. Víziója és hite töretlen volt. Ambíciózus tervei, ugyanakkor megfontolt döntései miatt tisztelték őt a kollégák.
Egy projekt mentén azonban olyan döntést hozott, amely súlyos következményekkel járt. Bedőlt a projekt és mindez súlyosan érintette a szervezet reputációját. A szervezetben, vezetőben való bizalom hirtelen megroppant.
A vezetőben ambivalencia dúlt. Egyik pillanatban megélte a veszteséget, és azon gondolkodott, hogy hogyan csökkentheti a szervezeti károkat. A másikban, hogy hogyan fordíthatná meg a helyzetet.
A kudarc nemcsak a korábbi eredményeket kérdőjelezi meg, hanem a vezető saját viszonyulását a vezetői szerepéhez is. A kudarc minden eddigi sikert egyszerre homályosíthat el. Vajon a kudarc mire világíthat rá?
Egy ilyen helyzetben általában a vezetők két úton indulnak. Az egyik az összeomlás elkerülése. A hibák kiszűrése, gyors átalakítás, adott projektprofil kizárása a jövőből, erősebb vezetői kontroll. A szervezet ebben az állapotában a félelem mentén kezd el működni. Elkerüli a hibázás lehetőségét. A vezetés direktebbé, rigiddé válhat.
A másik, a kudarc valós okainak feltárása és a tapasztalatok mentén történő növekedés. Ebben az esetben a vezető kiszélesítheti a hibák feltárását és a megoldások keresését. Felvállalja azt, hogy hibáztak a témában.
Vajon hogyan kezeli a szervezet, ha transzparenssé válnak a hibák? Hogyan viszonyulnak majd a vezetőhöz?
Az elbukott projekt számos nehéz időt hozhat a szervezetnek. A tapasztalatfeldolgozás, a kudarccal való szembenézés kezdetben időbe telhet. Főleg olyan szervezeteknél, ahol a hibázás, a kudarc bizalomvesztéssel járt korábban. Amiben talán a vezető segítheti a fordulást, hogy a hibát az idő távlatából láttatja a szervezettel. Folyamatként, amely mentén a szervezet fordul, építkezik.
Van úgy azonban, hogy a hibák mentén végzetes károk keletkeznek. Amikor a vezető nem tekinthet rá "csupán" hibaként. Valójában a külső környezet is belekényszeríti őt a felelősségre vonásba. A kérdés az, hogy mindezt hogyan teszi. Mit és hogyan képvisel kifelé, hogy helyre tudjon állni a szervezet reputációja, és mit tesz befelé, hogy a változáshoz meglegyen az elegendő bizalom. Vajon a környezet milyen vezetési gondolkodásba kényszerítheti bele?
Vajon az egyes döntései hogyan határozzák meg a szervezet jövőbeni működését? Célorientáltság, sikeresség, hatékonyság, biztonság, emberség, hitelesség. Mindegyik vezetői cél. Vajon hogyan lavírozik ebben a vezető, hogy jó vezető lehessen?
Szupervíziós kérdések:
Hogyan fogadod a kudarcot - végállomásként vagy folyamatként?
Milyen vezetői értékeket erősíthet a sikertelenség, ha megfelelően kezeled?
Milyen kudarckezelési, hibakezelési mintát mutatsz a szervezetnek?