Menni vagy maradni?
Mit látunk a választásnál?
Mennyire egyszerű kérdés és mégis mennyire nehezen találjuk meg rá a választ. Honnan tudhatom, hogy jól döntök?
Szinte hallom a fülemben csengeni a kétkedéseket
- Mennyi mindent beletettem és most menjek el, aztán más arassa le a babérokat?
- Mi történik, ha nem nem jön be a másik hely?
- Mi történik, ha anyagi bizonytalanságba sodródom?
- Kockáztassam az anyagi biztonságom valami bizonytalanért?
- Mi lesz 5-10 év múlva?
- És ha nem lesz jó a közösség?
- Teljesen új területre menjek?
Valahogy nagyon előre szaladunk az időben és minden olyan félelmet beleteszünk ebbe a döntésbe, amely úgy működik, mint a satufék. Onnan aztán egy tapodtat se előre. De még hátra sem.
Hogy mi van a másik oldalon? A vágyak. Mindaz, amit vélünk attól várni, ami előttünk van. Ettől pedig mindennek a negatív oldalát látjuk a mostani helyzetünkben.
Máshol sokkal jobban értékelnének!
Máshol tiszteletben tartanák a magánéletem!
Máshol sokkal jobban megbecsülnének!
Máshol sokkal kreatívabb lehetnék!
Máshol nagyobb szabadságot kaphatnék!
Máshol jobban tudnék kapcsolódni!
Máshol besüt a nap....
Libikóka - merre dőlünk?
Érdekes lehetne a mérleg két oldalát összehasonlítani. Gondolnánk. Aztán mikor a két oldal listája összeállt, sokáig megy a libikóka. Mert amíg az egyiket nem tudjuk elengedni, ahol ott a biztonság, kiszámíthatóság, addig a másikhoz nem tudunk közelebb kerülni, mert a minden lehetősége mellett ott sorakozik a számtalan bizonytalanság. Toporgunk. Hosszú ideig toporgunk.
Aztán hirtelen történik valami, ami kibillent az egyensúlyból. És hirtelen annyira világosan és tisztán látszik a döntés iránya, hogy magunk is meglepődünk. Történik valami, amitől hirtelen minden átértékelődik – fel- és leértékelődik. Jellemzően valamilyen veszteség indítja el a folyamatot. És ekkor érezzük azt, hogy valami olyat veszíthetünk az egyik oldalon, ami számunkra érték, vagy olyan értéket kaphatunk a másikon, amelyet különlegesen értékesnek tartunk.
De vajon melyik oldalra billen a mérleg nyelve? Ami érdekes, hogy az új helyzet teljesen váratlan megoldásokat hoz. Olyanokat, amelyekre egyáltalán nem gondoltunk korábban. Mindenkinél más felé billen a mérleg. Attól függően, hogy hogyan dolgozza fel a váratlan eseményt, hogyan vonja le a konklúziókat, születnek teljesen eltérő megoldások. Mindezek függvényében lépegetünk vissza vagy előre.
Menni vagy maradni?
Menni vagy maradni? Vissza vagy előre? Milyen érdekes. Vajon megadjuk-e magunknak azt a lehetőséget, hogy többek legyünk? Erről szól a menni vagy maradni kérdés is.
Merünk-e többek lenni? Vállalni azt, hogy olykor lesznek nehezebb napok. Járatlan és nem ismert helyekre tévedhetünk. Vállaljuk-e azt, hogy újra és újra gondoljuk a lehetőségeinket? Vállaljuk-e azt, hogy olykor újra tévedünk? Vállaljuk-e azt, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk?
Menni vagy maradni? Vannak helyzetek, amikor van lehetőségünk dönteni.
Úgy dönthetek, hogy maradok és úgy is dönthetek, hogy megyek.
Mindkettő döntés a sajátom. Ha maradok, akkor én nem csak a megszokott dolgok mellett döntök, hanem elfogadom azt is, ami negatívan hat rám. Ha úgy döntök, hogy megyek, akkor nem csak a lehetőség mellett döntök, hanem elfogadom, hogy bármi is megtörténhet. El tudom ezt fogadni? Ez a legnagyobb kérdés!
Egyik oldalon is bármi megtörténhet és a másik oldalon is bármi megtörténhet. Az egyik döntésnél is nézhetem a pozitív szempontokat, hátra hagyva a negatívat, és a másik oldalon is nézhetem a pozitívat, hátrahagyva a negatívat.
Ami azonban örök fogságban tart, az a félelem a rossz döntéstől. Fogság, ez az érzése a döntésképtelenségnek. Szabadság. Ez az érzése annak, amikor döntésre jutunk.
Ahhoz, hogy beinduljon a változás, érdemes a következő kérdéseket körbe járni:
- Mi az, ami miatt azt érzem, nem tudok illeszkedni?
- Milyenné szeretnék válni és ehhez milyen döntéseket kell meghoznom?
- Milyen tartalék lehetőségeim vannak a nehezebb időszakokra?
- Kik azok, akik tudnak segíteni a változásban?
- Mi az, ami a belső erőmet adja ahhoz, hogy végig csináljam?
Mi a titok?
Néha azt kívánjuk, hogy jöjjön valaki és mondja meg merre van az előre. Olykor pedig a pokolba tudjuk kívánni azokat, aki tele vannak mindent tudó ötletekkel.
A változási folyamat attól különleges, hogy sokszor teljesen egyértelműen tudjuk mi lenne a helyes út. Mégis annyi minden köt a jelenlegi helyzethez, hogy azt nagyon nehéz elengedni. Nem rossz, nem hiba, nem elesettség, nem lustaság, nem szégyellnivaló ez az állapot. Ez egy folyamat, amelyben meg kell érnie a döntésnek. Minél mélyebbek a kötődések, minél mélyebbek a kétségek, annál nehezebben mondjuk ki azt, hogy
ITT A VÉGE!
Talán az is a gond, hogy végletekben gondolkodunk egy-egy döntésnél. És talán itt van a legnagyobb titok. Amit nagyon nehéz látni ebben az elakadásban, az az hogy
- mindig valaminek vége felé haladunk, így mindennek, aminek volt eleje, vége is lesz,
- mindig meg fogjuk haladni a mostani problémát. Nem az idő miatt, hanem mindig lesz egy fontosabb, egy aktuálisabb kérdés, ami elvonja a figyelmünket. Ezért változnak meg a témával kapcsolatos prioritásaink.
- ahogy belépünk egy új életfázisba, az új helyzet át fogja rendezni a környezetünket, így a problémáinkat és a viszonyulásunkat is. Mindenben.
Amit érdemes megtanulni a változásról, a döntésekről, az ez a 3 kulcs pont.