
Indul a bakterház - avagy a vezetés ízig-vérig emberi oldala
Vezetőként olykor úgy érezhetjük magunkat, mint Bendegúz az Indul a bakterházban: egy kiszámíthatatlan világban navigálunk, ahol a szabályok folyamatosan változnak, a helyzetek ellentmondásosak és a konfliktusok szinte elkerülhetetlenek. Az, hogy ezekkel hogyan bánunk, nemcsak a megéléseinket, hanem a vezetői identitásunkat is folyamatosan formálja.
A film groteszk humora mögött mély tanulságok húzódnak meg: mit jelent egy rendszerben működni, azt alakítani, vagy éppen elszenvedni annak körülményeit? A vezetők időnként mindhárom szerepet megélik – egyszerre.
Változásvezetés: sodródás vagy irányítás?
Bendegúz nem maga választja a helyzetét, mégis képes alkalmazkodni, értelmezni és – saját módján – alakítani a világát. A vezetők számára ez ismerős dinamika: a külső és belső környezet változik, a szervezeti elvárások folyamatosan alakulnak, a döntési helyzetek pedig végtelen hatásláncot indítanak. Vajon hogyan hat rájuk mindez?
A kérdés talán az, hogy vezetőként sodródunk-e ezekkel a változásokkal, vagy aktívan alakítjuk őket? Felismerjük-e a mintázatokat, amelyek új utakat nyitnak, vagy csak reagálunk az eseményekre, elszenvedjük azokat?
A szervezeti változások többsége nem egy vezetőtől indul, mégis hatással van a vezetőkre. Mindenkire másként. Mit tesz, tehet a vezető amikor a változás rajta kívül áll, mégis rá van bízva annak kezelése? Vajon hogyan fejlődik a vezetői identitás azáltal, ahogyan a vezető a változásokat megéli és kezeli?
A humor, mint vezetői eszköz
A bakterház világa kegyetlen és nyers, de tele van abszurd humorral. Ha hátrébb lépünk egy helyzetben, az lehetővé teszi, hogy másként lássuk az eseményeket. Vajon hogyan látjuk magunkat kívülről?
Ha így nézel egy helyzetre, akkor merőben új dimenziókat fogsz látni a működésedben. Vajon hogyan lehetne egy konfliktusokkal teli vezetési helyzetben másként működni? Vajon lehetne-e a helyzeten változtatni?
Mi lenne, ha vezetőként meg tudnád találni a helyzetben azt a pontot, amely élhető, megélhető?
Vezetőként a feszültséggel teli szituációkban a humor nemcsak a helyzet oldására, hanem az összetartozás erősítésére is szolgálhat. A humor egy szervezetben a bizalom és a kreatív problémamegoldás indikátora. De milyen humorról beszélhetünk, amely segítheti a problémák megoldását?
- Az építő humor segít abban, hogy az emberek könnyebben kapcsolódjanak és közösen oldják meg a helyzeteket. Nem érzik megoldhatatlannak a problémát, nem élezik ki és viszik negatív irányba a reakcióikat, nem fordul át a probléma hibáztatásba és bűnbakkeresésbe.
- A cinizmusba és szarkazmusbe épített kritika épp ellenkezőleg hat. Rombolja a bizalmat és eltávolítja egymástól az embereket. Mélyíti a helyzet érzékenységét.
El tudod képzelni, hogy vezetőként használod a humor erejét? Vajon hogyan tudnál vezetőként reagálni úgy egy nehéz helyzetre, hogy abba a csapatot ne hibáztatással vond be. Úgy, hogy a csapat érzékelje a problémát, de az ne feszültséget generáljon, hanem el tudjon indulni a megoldások felé?
Valójában nem a helyzet hozza magával a humort, hanem a vezető azon fókuszpontja, amely képes meglátni a helyzetben a pozitívumot és a pozitívum mentén behúzza az érintetteket, tolja a helyzetet, benne az embereket a pozitív gondolkodás felé.
Szabályok és rugalmasság: a struktúra dilemmája
A bakterház világában a szabályok szigorúak, merevek, de valójában a helyzetek és az egyéni érdekek alakítják őket. A szervezetekben is hasonló a dinamika: a szabályok kereteket adnak, de a szabályok megélése az emberek megélései mentén változik. Vajon miért értelmezik az emberek a szabályokat, azok betartását más és más megéléssel? Vajon kinek a szabályairól és értékrendjéről beszélünk?
- Elgondolkodtál már azon, hogy vajon milyen értékrend mentén születnek a szabályok?
- Vagy azon, hogy a szabályok valóban képesek a szervezeti célokat támogatni?
- Vagy azon, hogy a szabályok határozzák meg a célokat vagy a célok a szabályokat?
- Vajon a vezetőknek az a feladata, hogy ellenőrizzék a szabályok pontról pontra történő betartását?
- Mit tesz, tehet az a vezető, amikor rájön, hogy a szabályokat nem tartják be a kollégák?
A valódi vezetői kérdés nem az, hogy kellenek-e szabályok, hanem az, hogy milyen szabályokat kell kialakítani, hogy az emberek azt érezzék, azt érdemes követni. Az, hogy a szervezet ebben a szabályzókörnyezetben, amelyet saját maga alkot, képes-e kibontakoztatni saját fejlődését? Az, hogy a szabályok valóban meg tudják tartani a szervezetet a kritikusabb helyzetekben és közelebb viszik-e a céljaihoz?
Túlélés vagy fejlődés?
Bendegúz túlél – ahogyan sok szervezet és vezető is. Az állandó nyomás és bizonytalanság sokszor arra kényszerít, hogy a napi problémák megoldására koncentráljunk. A vezetők szinte ki sem látnak a mindennapi harcokból, ami egy idő után messze tolja őket a szervezeti értékektől, egy idő után pedig saját értékeiktől. De milyen áron élik túl a mindennapokat?
- Vajon hogyan hat a túlélő üzemmód a szervezet kreatív energiáira?
- Vajon milyen szabályzó keretekre lenne szükség, hogy a szervezet ne csak túléljen, hanem képessé váljon a fejlődésre?
- Vajon ha a szervezet nem csak abban gondolkodik, hogy a változásokat túlélje, akkor milyen vezetési modellekre lenne szükség, ami élhetővé teszi a szervezet működését?
- Mit jelent az, hogy a vezető nemcsak megbirkózik a változással, hanem képes alakítani is azt?
- Vajon hogyan segítheti a vezető a szervezetet abban, hogy ne csak reagáljon, hanem képessé váljon formálni a saját jövőjét?
Ha most vezetőként hátrébb lépnél, milyen dinamikákat látnál a szervezetben?
Fájdalom és tanulás: Mit viszünk tovább?
Ugye Te is úgy emlékszel, hogy a rengeteg fájdalom mellett Bendegúz története vidám és kacagtató? Ugye Te is úgy emlékszel, hogy mennyi rejtett fájdalom és küzdelem volt az életében?
Ugye Te is úgy emlékszel, hogy mennyire leleményes volt és mennyi mindent tanult abból, ahogy a környezete reagált rá. Fuss! Fuss!
A vezetők is a kihívásokból, a megélt kudarcokból és nehéz döntésekből tanulnak. Akkor, ha kiteszik az asztalra azokat a történeteket, amelyeket már képesek megmosolyogni, mégis anno erős érzelmek mentén élték meg őket. Mert nehéz volt a helyzet, a döntés, a kimenet. De már látják annak dinamikáját. Erős érzelmek, mert nem volt egyértelmű válasz, mert a döntés hatással volt rájuk és a környezetükre.
- Vajon hogyan alakult volna a vezetői identitásuk, ha egy-egy történet kimaradt volna az életükből?
- Vajon hogyan alakult volna, ha emberként nem élik meg a nehéz helyzeteket?
- Vajon a nehéz helyzetek jelenthetnek értéket a vezetői pályájukon?
- Vajon milyen tanulságokat visznek tovább a legnehezebb helyzetekből?
- Vajon mit csinálnának másként a jövőben?
- Vajon ha visszamennének, másként csinálnák?
Merre tovább vezetőként?
Bendegúz történetét a helyzet formálja, mégis megtalálja benne a saját mozgásterét, játszóterét. Vezetőként is folyamatosan formálódunk – a kihívások, a változások és a döntéseink által.
A kérdés nem az, hogy változni fog-e a környezet, hanem az, hogy vezetőként hogyan tudunk rá reagálni. Te tudatos vezetőként formálod a saját utad, vagy sodródsz az eseményekkel?
Szupervíziós kérdések:
- Hogyan kezeled a szervezeti változásokat: sodródsz vagy alakítod őket?
- Hogyan használod a humort vezetői eszközként?
- Milyen egyensúlyt tartasz a szabályok és a rugalmasság között?
- Mit tanultál az elmúlt egy év vezetői kihívásaiból?
Az Indul a bakterház egy abszurd történetnek tűnik, de valójában egy mélyen emberi történet a túlélésről, az alkalmazkodásról és a fejlődésről.
Neked miről szól a vezetői történeted?
(kép: internetes forrás)